Jön! Vigyázz jön! Rakd el! Jön! Kiabáltuk sokszor a
suliban, mikor egy-egy tanár közelített a teremhez, vagy éppen suttogtuk
egymásnak, mikor a padunkhoz közelített. Jön! Kiáltottunk, mert
féltünk…
Az emberek is kiáltják ott Jeruzsálemben az utcán,
hogy jön, de ők nem félelemből, nem figyelmeztetésből kiabálják. Ők nem is egy
szigorú tanárra figyelmeztetnek, hanem Jézusra, arra, akit már ismernek, akiről
már hallottak.
Jön! Közeledik! Mindjárt itt lesz! Itt van! Ott van!
Eltűnt! Ott van! Feltámadt! Ez a nagyhét történése. Most az elején vagyunk még.
Jézus közeledik Jeruzsálem felé, a kereszt felé. ÉRTED!
Te ezt hallottad, mert szóltak neked. Nem hallottad?
Most szólok! Jézus itt van! Felment a keresztre, hogy meghaljon érted. Ő felment,
és megtette. Meghalt érted, helyetted! Mit teszel?
a, Csinálod tovább a
dolgod: „Láttam már ilyet, semmiség.”
b, Nem tudom.
c, Követed, mert
észreveszed, hogy: „Ő az Úr nevében jön!”
A három közül bármelyik megoldást választhatod, de én a
„c”-t választom. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy én magamban kevés vagyok!
Sokszor érzem egyedül magam... Van barátnőm, van sok barátom, megyünk sokfelé,
de mégis sokszor egyedül vagyok, valami hiányzik…. Rájöttem, hogy sokszor hiányzik a cél az
életemből, az a bizonyos „mozgatórugó”, ami az értelme az életemnek.
De rájöttem, mi az. Jézus. Mert mikor egyedül érzem
magam, meghallgat. Mikor azt érzem, hogy ”ezt nem kellett volna…”, akkor
megbocsájt. Mikor azt gondolom, hogy „ez most nagyon jól sikerült”, akkor pedig
segít, hogy ne szálljak el, és tudjam, hogy honnan jön a siker.
Nem félek tőle, nem egy félelmetes tanár. Nem
rettegek, mert tudom, hogy húsvétkor meghalt értem. Hogy mit teszek
virágvasárnap? Ünneplek azokkal, akik ünneplik Jézust! Lelkileg leveszem a
ruháimat, és lerakom az útjára. Kiabálok, hirdetem, hogy jön! Dicsőítem a
nevét. Megadom neki azt a tiszteletet, amit senki másnak! Mert ő a Királyom.
Mert értem és ÉRTED jött!
Gyatyel Péter teológus, „régi” ökus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése